Search results for 'Tél.' Page #3

Egy dallam muzsikál a távolból halkan, 
 úgy érzem, a szívemmel baj van, 
 amikor közeleg a tél. 
 A vágyam úgy sír a csendes éjszakában, 
 mikor az

kucsmát 
 lábra 
 csizmát 
 hátra 
 bundát 
 ágyba 
 dunyhát 
  
 jön a 
 jön a 
 jön a hideg 
 tél.

Csöpög a víz ha kisüt a nap, eltűnik mindjárt a jég zivatar. 
 A nap is előjön, ha elmegy a tél. 
 Virágok nyílnak ez nagyon szép. 
  
 Ref. 
 A jég

fáj.
Zavaros a képkocka, minden szétszórva,
Szíved jégkorszak, benn dúl a tél.
Ruhád vérfoltja takarja a sebedet,
Halott szavaid nekem most egy újabb

Egy dallam muzsikál a távolból halkan. 
 Úgy érzem, a szívemmel baj van, 
 amikor közeleg a tél. 
 A vágyam úgy sír a csendes éjszakában, 
 mikor az

megannyi szigetlakó, 
 Tengernyi könnyét viszi a nagy folyó. 
  
 Héj-héj! Süvít a szél. Héj-héj! Hosszú a tél. 
 Héj-héj! Recseg a jég. Héj-héj! Közel

Who loves you
Ask yourself the question
Who loves you, sweetheart
And tel me who thinks of you
A million times a day
And who's blue and lonely,

hadd nézzem tovább arcod csillagát. 
 Kinn összebújt sok ág, értik már a fák. 
 A táj meztelen fehér, tiszta, mint a tél. 
 Már minden összeér, ez

Sáros tűlevél, csorba járdaél 
 Körben házfalak, nem talált hidak 
 Ócska szívhideg, nem él senki bent rég 
  
 ref: 
 Csak a tél. Mondd, miért nem jöttél

a tél. 
   
 Gyilkos nyíl a nyelvük, 
 kiégett puszta, ahol senki sem jár. 
 Búzát vetnek és tövist aratnak, 
 arcuk fáradt, szívük csupa sár. 
   
 Tarka

mit kívántál, 
 Úgyis lesz készülj fel! 
  
 Ha a szívünk él, 
 Jöhet nyár vagy tél. 
 Míg a földön jársz 
 Még sok mosolyt találsz. 
  
 A:Képzeld

Nyugatra szállnak a vadlibák 
 Nyakunkon már a tél. 
 Vörösbe játszó fellegek 
 Hajamba túr a szél. 
  
 Sok régi édes pillanat 
 Elmaradt, de kár.

Az erdélyi havasokon 
 zúg az őszi szél, közeleg a tél. 
 Szegény székely lába nyomát 
 belepi a dér, mikor útra kél. 
  
 Könnye folyik, sír

Tudom, egyszer majd eljön értem, 
 s elhozza nékem ez a nyár,  
 vagy az ősz, vagy a tél. 
 Nem láttam soha még, ó, soha még, 
 de mégis őt várom, szívem

Ma még oly távoli a cél, 
 még ifjan messze van a tél. 
 Az élet még kusza regény, 
 a végét úgyse tudom én. 
 Még oly ködös az út, 
 még nincsen

olvadozó, olvad az a kis jég. 
  
 Hóember talán a szerelmed, 
 addig tart csupán, míg maga a tél. 
 Egy-két hónap tán, s te felejted, 
 azt, amit nem rég

alvó, millió szegény.

Mélyen alvó városokban kopogtat a tél.
Csillagfényes éjszakákon sok ember remél.
Eljön majd a karácsony, mindenütt gyertya ég,

Nézd, az erdő alján feltámadt a szél 
 Messze szállt sok elszáradt levél 
 S a végtelen úton, 
 Megérzed, hogy hosszú lesz a tél. 
  
 Rég felhúztad

a tiszta vásznon. 
 A múltad, akármerre mennél, örökre átfon. 
  
 Ha a lelked megfagyott, 
 Száz emlék itt hagyott, 
 Már engedd, hogy múljon 
 A tél.

dől az idő, 
 Elolvad a tél. 
 Szavak közti csendben, 
 Megalvad a vér. 
 Elmondta a sorsát, 
 a kacatokat kidobta. 
 Elkentem a rúzsát, az eső úgyis

bármit kérj… 
  
 Nem volt máshol hely, ezért szívemben, 
 Raktál fészket, 
 Mint a többit, ezt is, elvitte a tél. 
 Tavasz, ne hozz új lakót! 
  
 Látlak

bennem él, ha jő a tél. 
  
 Felhőtlen kék ég, vitorlánk messze száll,... 
 ...Felhőtlen kék ég és a szerelem!

Idő előtt érkeztél,  
 Még tart a sötét, hideg tél.  
 Ki tavaszt remélsz, gyűjts erőt,  
 Ne képzelődj!  
  
 Álomban tartott világ,  
 Aludj,

1. Egyre hull az az átkozott; 
 Az utcán söpör a szél. 
 Kihalt a part, hideg a föld, 
 Nyakunkon dohog a tél. 
   
 2. Zárd be jól az ajtót, 
 Csukd