Search results for 'Tél.' Page #2

MÁS LETT ÍGY A TÉL. 
 A TEGNAP MÁR CSAK MÚLT.	 
 OOOH! HÁNY ÜNNEP, AMIT ÁT SEM ÉLTEM!  
 HAZUG FÉNY A FÁN. 
 SZÍNTELEN VOLT MINDEN, 
 AMÍG NEM LELT

izraelskie serca
Rozbudzą uśpiony gniew
By tzav leysrael grzmiał z ust boga
A z pól bitewnych merkavy ryk

Tel chaj kontrataku czas
Tel chaj chwała poległym

itt leszek, ha elmúlik a tél, majd itt leszek, ha elmúlik a tél. 
  
 Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek,

olvadást hozna a tél. 
 Csókomnál melegednél, 
 s tavaszi álmokat szőhetnél. 
  
 Mondd, szeretni tudnak-e úgy, ahogyan én, 
 s tudják-e milyen egy szép

megolvad a szívemen a jég? 
 És megindul a föld, és leszakad az ég, 
 Elég egy ölelés és menekül a tél.  
 És megindul a föld, és leszakad az ég, 
 Törik

lechayecha, lechayecha…

TEL AVIV t’es la vie,
De jour, de nuit
Tranquille et vive
yalla bo Ze makom Haviv Tel Aviv Tel Aviv

Ir lélo afsaka zé achir chel’ha

Ik raak de tel kwijt, ik raak de tel kwijt
Ik raak de tel kwijt, ik raak de tel kwijt

Ey, ik raak de tel kwijt
Ik raak de tel kwijt zoveel nachten

soha el nem feledhetem! 
  
  
 Refr.: 
  
 Fúj a szél, zúg a szél. 
 Nekem csak Olgáról mesél, 
 Ki elvitte magával a szívem, 
 Oda, hol örök a tél.

kérlek, hogy emlékezz rám, emlékezz rám, 
 ha az ajtóban vár már a tél. 
  
 Szédítőn tág az idő, 
 két perc vagy százezer év. 
 A percben pihen a jövő,

a fejemben csak félrebeszél,
Az életben is vár sokféle veszély.

Úgy érzem többé nem vagy már enyém,
Egyedül maradtam, hideg a tél.
Fogd meg a kezemet baby,

majd itt leszek, ha elmúlik a tél, majd itt leszek, ha elmúlik a tél. 
  
 Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek, mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek,

Itt van az ősz, itt van újra 
   
 Őszülök én is, a levelek lehullva 
   
 A földre körbe-körbe viszi őket a szél, hamar eljön a tél. 
   
 Te is

a tiszta vásznon. 
 A múltad, akármerre mennél, örökre átfon. 
  
 Ha a lelked megfagyott, 
 Száz emlék itt hagyott, 
 Már engedd, hogy múljon 
 A tél.

a tél. 
 Elmúlik lassan az életem. 
 Mégiscsak egyre kérlek én: 
 Maradj örökké velem! 
  
 Vártalak, a szívem furcsán dobogott. 
 Éreztem: Nagy dolog

ablakon benéz a tél. 
 Minden megy majd tovább, 
 csak egy pár cimborát 
 sír majd vissza a franzstadti szél. 
  
 De hol van már a boldog ifjú ember, 
 és

egyedül maradsz tán. 
  
 Nem nyit már ágyat a pázsit, 
 altatódalt sem dúdol a szél, 
 de ha ölemben tartlak, 
 nem érzed majd, hogy tombol a tél. 
  
 Itt

A tavasz szele el nem ér, Szívemben csak dúl a tél. 
  
 Fáradt testem börtönét Borús lelkem tépi szét, 
 A tûz hogyha enni kér, Hamut szór majd a szél.

elmúljon a tél.  
 Kikelet, nyitnikék!  
  
 Reszkedsz. Kitömött testek  
 szegélyezik az ösvényt.  
 Bambán bólogató állatok,  
 várod a záport, várod, hogy

Ó, mennyit vártam én, 
 elmúlt már egy év, 
 lassan visszatér, s mindent elmesél, 
 hosszú útjáról a tél. 
 Hosszú útjáról a tél. 
  
 Itt áll

ha rideg a tél. 
 Őszi leveleket, 
 kerget tavaszi szél. 
 Nincs már semmi veszély, 
 hisz’ itt vagyok neked, 
 és ha bármi is ér, 
 én majd fogom

a szívedben. 
 Tudom, hogy sokan keresztbe tesznek, lépj át rajtuk mert tönkre tesznek. 
  
              
 Reff.: Tavaszra nyár jön Őszre Tél.

Ma még oly távoli a cél, 
 még ifjan messze van a tél. 
 Az élet még kusza regény, 
 a végét úgyse tudom én. 
 Még oly ködös az út, 
 még nincsen

egymáshoz a szemünk beszélt, 
 a szívedben lett hosszú hideg tél. 
 Hiányzol és rólad álmodozom,  
 a szombat esti éjszakát  mindig áttombolom. 
  
 Refr:

részeiben emlékeztet rád, 
 és elfeledtet mégis hirtelen 
 e régi szerelem. 
  
 Megy az ősz, gyalogol öreg utakon, 
 a nyomán jön a tél. 
 Nekem elveszett