Search results for 'LANC' Page #12

zöldül, 
 S csörög a lánc, ropog a gyilkos fegyver. 
 Petőfi látja: - Hát az Ég így megver? 
 Testvérek, nézzétek! - és nézik, nézik, 
 S a lándzsaseb újra

pillantássa mindent lát. 
 Egy érintése átformál. 
 Elég ha szól egy szót, és porba hull 
 A súlyos lánc. 
  
 Vers3: 
 Nincs más cél, és nincs más út. 
 Nincs

De vigyázz ha szakadna majd a lánc, 
 Többé kiutat nem találsz, 
 Mint egy várat igázlak le, 
 így lesz urad a rabszolgád! 
  
 Nem vagyok szent, cigi

bírja még a lánc, 
 az élbolyban is látsz, 
 ha erre jársz! 
  
 Csak tekerek végig, 
 és tűröm még a kínt. 
 Sorsom 
 egy güri a célig, 
 de én szeretem,

móka,  
 s hívó szóra  
 a város fejére állna újra 
 Én majd kiveszem a részem,  
 hogy kéz a kézben  
 elvaduljon a tánc. 
 És szakad a lánc, 
 ami a az

lassan fordulva és körbe-körbe, 
 Oly mesébe illően indul a tánc. 
 Rögtön eltűnik, mi a gondokhoz kötne, 
 A lelkedről lehull a lánc. 
  
 Ha nincs minden

tudnám miért szép 
  
 Ezüst minden lánc ami összeláncol rég 
 Karkötő köt hozzám meg a büszkeség 
 Csak egy pillantás az arany villanás 
 És nekem nem

foszlik a kép, nem áll meg az idő 
 Remélem, boldog leszel 
 De nem tudhatod, mit hoz nekünk a jövő 
 Szoros a lánc, kérlek, ne bánts 
 Jobb, hogyha eltűnsz

várunk, 
 Amíg együtt várunk, együtt vagyunk. 
  
 Elcsüggedt tánc. 
 Bárcsak közelebb jöhetnél! 
 Hangokból összecsengő, összefűzött lánc. 
 Bárcsak

hogy nincs titok 
 Orrban oldódó vitaminok 
 Magasan járni, keveset ölni 
 A múltat végképp eltörölni 
  
  
 Végül minden rosszra fordul 
 Lánc törik,

tünetek. 
 Előfordul egyszer, hogy kiakad a lánc, 
 Nem hat a gyógyszer és kiüt a láz. 
   
 R.

Mondd ki lesz rab? 
 S ki marad szabad? 
 Ha minden lánc és kötél szakad? 
  
 (Gyere!) 
  
 Lakat alá teszel, 
 És foglyom leszel 
 Börtönbe zúgsz

végtelenbe nyúl 
 Igaz, hogy nélkülem 
 Lehet, hogy nélküled lesz jó 
 Áááá! 
  
 Oly jó, ez a nász 
 Igazi fékevesztett lánc 
 Jól tudod nélküled 
 Jól tudod

Felszakad a szoknya, elszakad a lánc. 
 Kalapál a szívemen az éjszaka. 
 Ma nem megyünk haza! 
  
 EZ MÁR TISZTA ŐRÜLET! MA ÉJJEL TÁNCOLOK VELED. 
 A SZÍVEM

a búcsú, könnyű lányt leráztak, 
 Egy lányt, kit bárki bánthat, hisz védtelen… 
 Getta és a munkások: 
 Egy új Argentína! A béklyó, s a lánc mind

Mondd, ki lesz rab, 
 s ki marad szabad, 
 ha minden lánc és kötél szakad. 
 Mmm, gyere! 
  
 Lakat alá teszel, 
 s foglyom leszel, 
 börtönbe zúgsz,

mind pozitív, 
 Várj! Végül lehull a lánc, egy hűvös románc, 
 És vár rád az utolsó tánc! 
  
 HÖLGYEIM! HIDEGVÉR! 
  
 Életed nem éled, meghallod! Ha

úgy lesz majd, 
 Hogyha a lélek együtt tart! 
  
 Mintha lánc szakadna szét! 
 Érzem mások örömét! 
 A káprázat tovaszállt. 
 Enyém lett a világ!

Mint szarvas hűs folyóvízhez 
 Úgy vágyik lelkem Istenhez 
 Ő megszabadít, s elveszi minden terhem 
  
 Kegyelme újra átkarol 
 Lelkemről minden lánc

a burok se véd meg már  
 az a sok lánc vissza ránt. 
  
 Már nincs más csak a vágyak  
 miket magamba zártam  
 hát jó néha félek,  
 de végre rátaláltam

Kéne még egy valag fülzsír, csorogjon a cimpámon, 
 kéne még sok diana,  és 40 liter kannásbor; 
 kéne még pár biztostű és néhány méter wc-lánc

ablakán 
 Zúg az óceán 
  
 Látod végtelen a tánc 
 Lelkedről lehull a lánc 
 Szétáradnál, mint a tenger 
 És érzed már, hogy nincs határ 
  
 Szabadon, ha

tovább és megy tovább a tánc. 
 Játssz tovább túl erős a lánc. 
 Játssz tovább és megy tovább a tánc!

a lánc,  
 Csak ha mindig visszaránt, mikor szárnyalnék. 
 Veled nem nehéz az élet 
 Édes mint a méz, miért várnék. 
  
 Jól vagyok, igen jól vagyok