Search results for 'volts' Page #1,101

ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó 
 Most csak nézem, ahogy mással táncolsz 
 Közben az ég is felettem felsóhajt 
   
 Halványan hittem még, nem maradsz távol 
 De szalmaláng volt

Mikor a semmi lesz lassan a minden, 
 Meg kéne értenem, 
 Hogy mi volt ebben a részem, 
 És van-e mit féltenem. 
  
 S most lehunyt szemmel itt fekszem

Ami szebb volt, mint amit most éltek; 
 Ahol meséltek az öregek 
 És nevettek a gyerekek. 
  
 Hangszeren játszottak zenészek, 
 Értették még ezt az

kérdezném tőle, hogy akar -e így is engem 
 Ahogy régen akart, amikor még minden színtiszta volt a fejben 
  
 És közben csak nézem 
 Egész másra emlékszem

Áttörtem a falakon, és csak mentem a fejem után 
 Az élvezetek vezéreltek a vágyaim útján, 
 Aztán meg a szerelemé volt sokáig a főszerep 
 Végül az

függés volt  
 A kegyetlen átok  
  
 Felébredtem mély álmomból  
 Felráztál engem most századszor  
 Körülöttem mind a jó barátok  
  
 Már visszakaptam

választottam 
 Ezt a napot úgy akartam 
 Bölcsőm is volt, sírom is lesz 
 Az élet csak egy szép ígéret 
 Ezt a földet választottam 
 Ezt a Napot úgy akartam

Zuhan, átrepült a szívemen 
 Segíts, hogy szép legyen, ha egyszer földet ér 
 Nagy Kő Zuhan, ez volt az életem 
 Ahonnan érkezett, oda egyszer visszatér

játszom. 
 Körforgásba zárom, amit vártál 
  
 Bridge 
  
 Szórd, mit féltesz mi volt. 
 Ma ünnep mi holt. 
 Rád nevet, mint sírtál. 
 Nézd ott fent minden

Nyár volt, s a tó tükrén végigsiklott egy huncut fény. 
 Elbûvölt, hogy rám talált, szívemben õrült táncot járt. 
 Tudtam, egyszer elmehet, s már

Minden nappal jobban  
 vágytam rád, 
 minden szóval elvarázsoltál. 
 Soha senki nem volt  
 fontosabb még, 
 mint te voltál. 
 Úgy szerettél, bármi

nekem! 
  
 Mondd azt, hogy igaz volt minden 
 Minden szó, amit elhittem 
 Meleget hozz, hogyha fázom 
 Szeress úgy, ahogy kívánom 
 Hazudj még nekem!

bár ráfáztam néha, de a harcom nem nevezném ádáznak! 
 Mint egy kifogott kárásznak, úgy nekem sem volt lélegzet,  
 Míg nem jött el, és karolt fel

Elmentél, s  magaddal vitted a fényt 
 Itt csak hideg sötét maradt 
  
 Az életem, az életem 
 Csak arra volt jó  
 Hogy megeszerezzek 
 És elveszítsek

szenvedéllyel, 
 az idõnk lejár, hát pokolba már az ostoba fecsegéssel ! 
  
 Refr.:Én igazat mondok nappal, 
 te hazudsz minden éjjel, 
 elég volt már !

míg élek, 
 ez így lesz, így volt... 
  
 Hallom a lépted: 
 álmodom arról, hogy visszatérsz, 
 mindent elmesélsz. 
 Gyúlnak a lángok, 
 gondűző

aranyat ástunk 
 Csillagszekeret láttunk 
 S hosszú volt a nyár, hova lett a nyár 
 Titkos utakat jártunk 
 Füstös falakat másztunk 
 Eltűnt rég a vár,

Jöjj hozzám bárhonnan 
 Hogy ne legyek olyan nagyon egymagamban 
 Volt már rossz, de lesz még jobb 
 Az is elég, hogy ha szeretsz most valahogy

minden, mint volt.  
 Az emlék a szívedben lángol, és vígasz sehol. Nézz fel! 
  
 REFR.: 
 Csak az élet, csak a lélek-, ez kell, ez kell!  
 Nem a bosszúd,

Kíváncsi Fáncsi egyik este 
 beszökött az állatkertbe. 
 Sok barátja volt már ott, 
 ismert minden állatot. 
  
 Kíváncsi Fáncsi, Kíváncsi Fáncsi,

nézd meg jól, már csak tőled függ és bármi lehet az álmunkból. 
  
 D: Mindent elvesztettem sokszor most is félek még. 
 Z: Nekem semmim sem volt csak

marad az út, két külön út egymástól távol. 
 Nekünk egyszerű volt minden mellettünk szólt és a holnap ránk köszönt. 
 Igazi vágy lehetett minden

Egyszer volt, de sohasem lesz ugyanúgy. 
 Forog az örvény, változik a törvény, mindig ezer az út. 
 Máshogy játszol, az élet rád szól. Állsz a kapuk

mint ő. 
  
 Jó volt, 
 De mindig idegen, színtelen 
 Az ember meg a szoba. 
 Mintha a képeken 
 Az életem 
 Nem az enyém volna