Search results for 'Tél.' Page #11

nevetni  
 de sírni sincs erőm. 
  
 Emlékek jönnek, szörnyű játék 
 Hosszú nekünk ez a tél.  
 Lehajtom fejem, egy ajtó kinyílik,  
 valaki messze hív.

Tovatűnt a régi nyár, 
 Közeleg az országúton már a tél. 
 Szívemben egy régi arc, 
 És fülemben egy régi dal emléke él. 
  
 Álmaimban még ez

Ülök a téren és hallgatom,  
 hogy mit mesél:  
 Hogy előbb eljön az ősz,  
 majd az ősz után a tél.  
  
 Ülök egy padon és hagyom,  
 hogy az eső

Az erdélyi havasokon 
 zúg az őszi szél, közeleg a tél. 
 Szegény székely lába nyomát 
 belepi a dér, mikor útra kél. 
  
 Könnye folyik, sír

téli szélben 
 meghal minden szál virág. 
 Akár a szél, olyan vagy rég, 
 szívedben örökös a hideg tél. 
  
 Te könnyen játszol más szívével, 
 téged nem

tükre-fodrán jeget kopácsol a tél. 
 Dermed idebenn is, látod, lelkem ékes hajlama, 
 oldozd sugaras kezeddel, Napba öltözött Anya. 
  
 És a szavak tőre élét

álmok, miket sorban 
 Megöl, elhervaszt a tél. 
 S mint egy kerék, ami forog, 
 Szinte soha meg nem áll, 
 Így az ember tipeg-topog, 
 Örök útvesztőben

tél. 
  
   
 S most én kezdtem dünnyögni halkan, nem ezt akartam, 
 nem is vagyok, így hát hogy is zavarhatlak Téged? 
 Minden vétked elviszem innen.

fagyot üldöz a szél. 
 Ideér. 
 Hó táltosán, hogyha közeleg a tél. 
 Utolér. 
 Én sose megyek el, én sose hagyom el 
 a csókod, mely adja a nyár melegét.

Ha érzed egy szürke reggel, hogy tőlem már semmi nem kell, s eltűnnél. 
 Kérlek, nézz egy percre a rétre, elmúlt a tél. 
 Mint léptek tölgyfa

Napfényt szív fel a nyáron mohón minden falevél. 
 Ám ősszel lehullnak, tort ül rajtuk a tél. 
 Eltűnik a zöld szín. Kopár minden pici ág. 
 Bús és

tüzével az ifjúság? 
 Vissza sose tér, közeleg a tél. 
 Már a hegyekre lehull a hó, 
 nincs sehol vigalom, csak bús jajszó! 
 Nincs szerelem, nincs ki velem

olvadozó, olvad az a kis jég. 
  
 Hóember talán a szerelmed, 
 addig tart csupán, míg maga a tél. 
 Egy-két hónap tán, s te felejted, 
 azt, amit nem rég

vigyáz. 
 Zárd le két szemed, 
 aludj, szívem, jó éjszakát! 
 Repül a nyár, 
 az ősz múltán jő a tél. 
 Tavasszal már  
 megvigasztal téged a rét virága,

Tornaterem a fronton. Középen dobogó. Fölötte lobogó. 
  Vaskályha ontja a meleget, nem sokat ér. 
  Itt mégis nyár van, hiába üvölt kinn a tél.

fehér, 
 mintha szerelmem lepné be a tél. 
 Leng a köveken a hűs, puha hó, 
 fehér tánctér, valcerről susogó. 
  
 Elfeledtem szinte már a szemét, 
 de ha

fény. 
 A pillantásod bennem él, 
 ha jő a tél. 
  
 Felhőtlen kék ég 
 varázsa most is él, 
 szép fényét őrzöm, 
 ha zúg a téli szél. 
 Kis szobám

a hajadban, 
 járod a világot magadban, 
 ó, mitől annyira remegtél, 
 itt a csírátlan, örök tél. 
  
 Járod a világot magadban, 
 melegednél régi zugokban,

Madárdalos zöld erdőben jártam, 
 hol mindig nyár van, soha nincsen tél. 
 És egy rózsa hullt elém a porba, 
 tán elsodorta az őszii szél. 
 Árva kis

Mit látnod kell, hisz senki sem tudja. 
  
 Minden tavasz egy új remény, 
 Ha szárnyat is bont a tél. 
 Most a földi rejti el 
 Az élet új színét.

Előadó: Kubinyi Júlia 
  
 Királyné 
  
 Tényleg itt a tél. Tényleg nincs kegyelem. 
 Ősz már a föld, aranyhajat temet el. 
 Fehér leszek, mint

a hideg tél. 
  
 Ó, ha jönne, ó, ha jönne, bárcsak jönne már! 
 Éljen a nyár, alig várom, jöjjön a nyár, 
 hisz úgy fázom, olvadjon a hó, 
 jaj, a strandon

a tél. 
  
 A ház, ahol élek már több helyen hibás 
 Ráférne végre egy tatarozás 
 Ajtó nem zárul, a padló recseg 
 Nem tudom, én nem tudom, hogy mit

vártál rég ne gyúljon ki már. 
  
 Véget ért az éj, 
 Havat hord a szél, 
 Kicsit fázol, látom, 
 Hidegebb ez a tél. 
  
 Karácsonynak hajnalán, lassan