Search results for 'ultem'

hogyis mondjam fotográfus... 
  
 Sokáig ültem és csak törtem a fejemet   
 ezért a sok jóért kit illet meg köszönet 
 sokáig ültem és csak törtem

Oda-vissza járok, jövőm múltam kutatom
Vissza nézek, látom amin ültem kutya trón
Célba érni jó, de úton lenni még jobb mutatom
Káoszra figyelek, csak

Nehéz gyerekkorom volt, ültem a kertben
Nem töltöttem le soha filmet, én megvettem
A gyertyát is mindig csak egy végén égettem
Mondd a nevem: BATMAN

R: 
 Én voltam mégis a Zabhegyező, 
 Az úton a srác, szabadság szerető. 
 Én ültem minden szelíd motoron, 
 Így volt, és nagyot szólt. 
  
 Én

R: 
 Én voltam mégis a Zabhegyező, 
 Az úton a srác, szabadság szerető. 
 Én ültem minden szelíd motoron, 
 Így volt, és nagyot szólt. 
  
 Én

a te hangod engem már nem hív! 
 Hiányzol, és most vettem észre, a lángnak már kialudt a fénye. 
  
 Én nem értem, azt mondtad vége, csak ültem és

kell a szó: Mert felfűtött az érzelem, 
 ha nem adnám ki magamból, megölne a félelem! 
 Azért kell a szív: Mert sokat ültem magamban 
 és hiányzott egy

éjjel-nappal ébren van 
  
 Nézd meg milyen jó 
 Nézd meg milyen szép 
 Kár hogy meghalni készülsz, 
 hisz csendben vagy 
 Nem ültem a szádra 
 Miért nem

városból faluba imbolyog. 
  
 Sodorj Duna! Sodorj kicsit kintebb engemet, hátha engeded! 
 Ha a hátadra ültem, elmondom az összes részletet, észre sem

Ültem szépen csendben a kukán 
 Egyszer csak egy egér köszönt rám 
 Felkiáltott jó nekem, hogy itt ülhetek 
 Fönn a kukán 
  
 És én akkor közöltem

titkolnám. 
  
 Eleget ültem lépjünk már 
 Ma unom a csendet és menni muszáj 
 Hisz tudom hogy él még benned a láz 
 A város a fények csak minket vár 
 Ha

Ott ültem egy kövön,a kölyök fák között. 
 Ott ültem egy kövön,ahol a nap sütött. 
 Már látni a várost, szólt a cimborám. 
 Ha most indulunk

hatalmas!   
 Fel sem lobbant még, s máris elégett   
 Ültem szótlan, hallgattam zenédet   
 Csak írtad a dalt, és zongorád   
 Alázatosan körözte dallamát

éjjel otthon ültem s vártam én a megváltást 
 De ennek vége, mert nincs jobb, mint egy partyzás 
 Élek végre, nincs több mese 
 Végtelen a hapsizás 
 Élek

felőlem 
 hülye voltam a dumádnak fel ültem  
 két szék közé szépen be ültem 
 de ennyi volt eddig bírtam ki 
 ne kerülj elém mert a fajtád írtom ki

ültem, 
 Amíg egy maradt belőle. 
 Tralalala, lalalala, dadada. 
 Amíg egy maradt belőle, tralala. 
  
 Addig ültem a góc alatt, 
 Ez az egy is mind

Üres volt, mindig az élet 
 Bár én ezt sosem mondtam el, 
 csak ültem ott a padon. 
  
 Már úgy éreztem, 
 Óh, hogy feladom. 
 Akkor jöttél el és

a fény. 
  
 Nem kellett volna, így beléd szeretnem, 
 Fáj ez a szerelem, mint szívemben a kés. 
 Azelőtt békén ültem a kocsmában, 
 Azóta minden áldott

a múlt ködén. 
 Mindig páholyban ültem én, 
 az élet hullámzó nézőterén. 
  
 Hány tapsos, hány frakkos szép esték, 
 ez mind a múlt már. 
 Álmokra,

abrosz, az asztal 
 billeg, de valami mégis marasztal  
 tavasszal ültem le szerintem itt 
 és nemigen tudom, mit kezdjek azzal 
  
 mit kezdjek azzal

Jó pár éve Pesten lakom 
 ültem buszon (ültem buszon) villamoson 
 mind a kettőn egyszerre még soha  
  
 ma már ez is beteljesült 
 villamos és busz

békén 
 eleget ültem már a wc-n, 
 nekem semmi más nem kell, 
 csak ez a nap hamarabb múljon el. 
 Másnap van hagyjatok békén, 
 eleget ültem már a wc-n,

nem voltam bezárva 
 De a kocsiban úgy tettem, mint hogyha nem lenne 
 A tócsában hidegen szikráztak a fények 
 És én ültem és néztem, 
 És ültem és

Ültem a padon egy nyár délután 
 Néztem a fák és a felhők után 
 Majd szinte az egekből pottyan 
 Egy snájdig úr pont mellém tottyant 
 Ültünk