Search results for 'kezemet'

Engedd el a kezemet! Engedd el a kezemet! 
 Engedd el a kezemet! Fogtad éppen eleget! 
 Engedd el a kezemet! Engedd el a kezemet!  
 Engedd el

AZT HISZEM, HOGY SZERETLEK;
LEHÚNYT SZEMMEL SÍROK AZON, HOGY ÉLSZ.
DE LÁTHATOD, A POR MEG AZ IDŐ
SÚLYOS BUCKÁKAT EMEL KÖZÉD-KÖZÉM.

KEZEMET KEZEDBE,

Édes, jó anyám, nem írok több levelet, 
 Kapircskapa vágta el a kezemet. 
 Sérelmes a kapircskapa vágása, 
 Sír a néne, Bakovka, hangzik a zokogása.

Ha akarok, új esztendőt csinálok: 
 Én má többet a dohánba nem járok; 
 Megmosom a dohántól a kezemet; 
 Nem eszek már több keserű kenyeret.

De meguntam ezt az urat szolgálni: 
 Répaföldjén végig-vissza sétálni! 
 A kapanyél feltörte a kezemet; 
 A pallérunk szidja az istenemet!

melletted,menedék a szívemnek az úton, 
 Lepihenni melletted,menedék a szívemnek az úton, 
 Kezemet nyújtom feléd. 
  
 Végül mégis eljöttem, végre itt állsz előttem,

menedék a szívemnek az úton 
 Lepihenni melletted menedék a szívemnek hát engedd meg 
 Kezemet nyújtom feléd 
  
 Végül mégis eljöttem 
 végre itt állsz

Lepihenni melletted 
 Menedék a szívemnek az úton. 
 Lepihenni melletted 
 Menedék a szívemnek, 
 Hát engedd meg: 
 Kezemet nyújtom feléd. 
  
 Végül mégis

A szavaim 
  
 Remegő kezemet elrejtem 
 Tiszteletbe mártom az arcom 
 Maradjatok csak hitetlenek 
 A lenyugvó nappal távozom 
 Ruhát váltok, s egy életet

Ej-haj, de meguntam azt az urat szolgálni, 
 De még jobban pajtájába bemenni! 
 A fűzőtű megszúrja a kezemet. 
 Sej-haj, kit szerettem, az az enyim

Hej, de bajos a szerelmet titkolni! 
 Tövis közül az ibolyát kiszedni. 
 Kiszedném én, de megszúrja kezemet. 
 Kit szeretek, az az enyém nem lehet.

Ha akarok, új esztendőt csinálok, 
 Én már többé répasorba nem állok: 
 Megmosom a répától a (sáros) kezemet: 
 – Intéző úr, fizessen ki engemet!

Érzem ahogy az alkohol 
 Elnehezíti a szememet 
 És eközben egy látomás 
 Megragadja a kezemet 
  
 Hagyom, hogy vezessen 
 Hisz nincs ami visszatart

Ha utazom a buszon, a vonaton, 
 a kezemet hazaérve megmosom, 
 mert a világ telis-tele bacival, 
 mit az ember otthonába becipel. 
  
 Megnyitom

Ereszkedik sűrű köd az erdőre. 
 El kell mennem, babám, az esküvőre. 
 Összekötik gyönge gyűrűs kezemet, kezemet, 
 Mivel ölelem meg a szeretőmet.

Mennék, de még nem
Az álmom élem
Célba értem
Üzenet a szélben száll
A fények, vakítanak félek
A kezemet kérlek
Fogd amíg helyre áll
De még nem
Az

hozzád! 
 Hogyha szólni tudna hozzád,  
 Meghallanád, szívem dalát! 
  
 Nem múlt el semmi még! 
 Szívem még érted ég 
 Szeretlek régi nóta,  
 Kezemet

Kezemet soha el ne engedd 
 Míg élünk valótlan hajnalán 
 Tudom, halni kell 
 De karmánk fonva már 
  
 Kezemet soha el ne engedd...oh 
 Kezemet soha el ne

már haza engem. 
 Szorítsd a kezemet. 
  
 Éjjelenként majd néha, 
 ha erősek leszünk, 
 amit remélni kellene 
 – arra emlékezünk.

már haza engem. 
 Szorítsd a kezemet. 
  
 Éjjelenként majd néha, 
 ha erősek leszünk, 
 amit remélni kellene 
 - arra emlékezünk.

Kertünk végén napraforgó virágzik. 
 Jókedvemhez csak egy legény hiányzik. 
 /:Mire az a napraforgó megérik. 
 Isten utse a kezemet megkérik.:/

vagyok a sarlóra, 
 Nem vágom el a kezemet, 
 Sütök neked lágy kenyeret!

Meguntam én ezt az urat szolgálni, 
 Tarlójában feljebb-alább sétálni; 
 Feltörte a kaszanyél a kezemet. 
 Az uraság nem ád többet kenyeret.

átkot,most sem ő reája. 
 Két kezemet mindig a boldogságáért kulcsolom imára. 
  
 Ragyogó napsugár kisérje lépteit bármerre is járjon. 
 Övé legyen minden