Search results for 'fojtott'

úgysem érti meg senki 
 Lehet-e még valaha normálisan egy ilyen világban élni. 
  
 Apákba fojtott érzések, törnek elő a szívekben 
 Apákba fojtott

Lobogó éjjel fojtott vágyak, 
 Minden éjjel egy jelre várnak, 
 Ugye szép marad ez a pillanat. 
  
 Valahogy minden olyan csendes, csak az esti szél zenél,

A türelmük végeKiáltunk
Az égre, égbekiáltó bűnük mérge
Vérbe fojtott béke, az irgalom vége

Nem lesz soha már béke pohár
Molotov-koktélra
Hívnak megAz

meseszép: 
 Isszuk a feketét, 
 A lámpa fojtott fénnyel ég, 
 Zene szól, s én odasimulok melléd. 
 Meseszép, isszuk a feketét, a lámpa fojtott fénnyel ég,

Ez a hosszú, forró nyár 
 csupa szédült napsugár 
 csupa furcsa, szokatlan tűz és mámor. 
 Álmos szemeden 
 ez a fojtott szerelem nekem szól.

együtt élnénk át! 
  
 Hány élet veszne el?  
 Nincs a Földön hely,  
 Hol nem találna ránk 
 A jajszó és a vád... 
 Nincs oly édes éj,  
 Fojtott

mindent 
   
 Sok év magányba fojtott bánatát 
 Minden átvirrasztott 
 Éjszakám panaszát 
 Úgy mint a napsugár 
 Mely áttör minden felhőn 
 A pillantásod

a csontig fojtott
Könnycsepp csúszós nyáknyoma
Ezen a fáradt arcon
Tapogatózom csupán
Mint egy csúszómászó

Perisztaltikus mozgásommal
Keresztülfolyok

lóbálni egy keresztet
Állni gyászban, súlyos ezüstben
Fuldokolni a fáklyafüstben

Zörgõ árnyakkal harcra kelni
Fojtott zsolozsmát énekelni
Hallgatni orgonák

serkenni lásd
A tintába fojtott múlt becstelen dicshimnuszát

Közted és köztem az egyszerű képlet
Az undorom reciprokát képzed
Közted és köztem az egyszerű

kábult fuszagú ünnepélyt 
 Vártál a parton, szétnéztél meredélyről 
 És koptattad a tér macskakövét 
  
 Fojtott a füstköd, elmentél világgá 
 És

a régi rendben.  
  
 A tűz a fegyvereké, 
 A vér néha gyermekeké, 
 A gyász az anyáké, 
 A csend a halottaké. 
  
 Vaskeresztbe fojtott életek, 
 Kik

csak a mosolyod volt olyan édes, 
 hogy életem ízét viseltem el 
 és nem fojtott meg a négyes... 
  
  
 Refrén(2x)

nem járja át 
 Emberkéz hantolja el 
 Az élet lábnyomát 
 Szürke vér, füstbe fojtott nemzedék, 
 Változnod nem késő még! 
  
  
 Ébred az ember

Szűnni nehezen akaró ováció 
 Által kísérve a belém fojtott szó 
 Megpróbál kifejezni egyet s mást 
 Hogy megnyíljon szemed s ne csak nézzél, hanem

Ülök megint egy csehóban, 
 megalázva és eldobva, 
 piába fojtott indulat, 
 a pulthoz húzza a lábamat! 
  
 Ref: 
 Egyedül sétálok az utcán,

Szemed égiszén táncol 
 Az ébredő közös vallomás 
 Mint csókokba fojtott hallgatás 
   
 Refr: Szállj, ha útnak indulnál 
 Oda hol érintésem vár és ha

gyermekkorom idején! 
  
 Egy halk kopogás,  
 Fojtott mély zokogás, 
 Csak a sors suhan át, 
 A poros régi szobán. 
  
 Mint egy régi fotó, 
 Kifakult az a tó,

ez a borba fojtott bánat másnap az ágyat nyomja velem 
 lassan elhiszem, hogy ez így lesz míg az emlékét keresem 
 vagy mégsem 
 vagy mégsem 
  
 ez

Refrén 
  
 /Endroow, Guide/ 
  
 Megátkozott rímek gyilkosabb, mint Szamara  
 Körben állunk mi is, de mi megbízunk a szavakban 
 Az egységbe fojtott erő,

nyomorúság 
 Nincs remény, sem megváltás 
 Csak könnyekbe fojtott gyereksírás 
  
 Gyermekgép - gyötör a kéz, mely valaha átölelt 
 Gyermekgép - egy kérges

néztem itt régi mozit 
 De hűvös legalább 
  
 Régen fel se tűnt 
 Itt inkább a szívdobogás 
 Meg az a sok fojtott suttogás 
  
 Izzadt két tenyér, ha rám

értelek. 
  
 Álmainból ébredve 
 Elolvadunk egy testben 
 Átölel a mosolyod 
 A világ megáll, nem forog. 
  
 Egymástól így elszakítva 
 Fojtott vágyam

A megkövesedett kiábrándultság jele tapintható, 
 a némaság seregébe vonul minden szó. 
  
 Van úgy, hogy lehangolt gitárom, fojtott húrjain, 
 kifakadnak