Search results for 'fakon'

a fákon 
 A szélcsend viszi el majd 
 Hallom a zajt, Ő a világom 
 Szívemmel sóhajt 
  
 Zajban élek, hallom a szívverések 
 Végtelen ritmusát 
 A hang

Refr.: 
 Lesz még Nap fenn az égen, 
 Lesz még virág a fákon. 
 Lesz még a lelkemben béke, 
 Jön még a szememre álom. 
 Lesz még Nap fenn az égen, 
 Lesz

hogy karod újra úgy ölel 
 Ahogy fákon a hó 
 Olyan szép simulón 
 Nekem ígéret nem kell 
  
 Minek a száj, hogyha csalfa szót szól 
 S minek az arc,

a fákon a sok virág, 
 olyan gyönyörű, hogy most jött a boldogság. 
  
 Te vagy az oda-ideálom, 
 tőlem nem szabadulsz. 
 Akire kivetem a hálóm, 
 szívem is

ereszt...

Amikor a madarak szállnak és rohan utánnuk a tél (gondolj rám!)
Amikor a tizedik hónap elér (valami véget ér)
Amikor a levelek sírnak, a fákon

csak látomás. 
  
  
 Peti: 
  
 Én vagyok a dalban, én vagyok a fákon, 
 Én vagyok a reggel, ébredésed várom. 
 Fenn járok az égen, kis csillag képben,

Nem engedtük el. 
 Sültkolbászt ettünk majd 
 Forralt bort ittunk, 
 És reggelig roptuk 
 És csókolt a szád.. 
  
 Refr: 
 A körúti fákon csillaglámpást

Hallgatom a sok szép, új slágert, 
 s kedvencem köztük ez. 
  
 Oly csábító a holdvilág,  
 oly szépen mosolyog a fákon át. 
 Oly csábító a holdvilág,  
 ma

csillog a karácsony,  
 Nincsen aranydió a fákon,  
 Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.  
 Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.  
 Szólj hangosan az

Lombos fákon rigófészek. 
 Nem lennék én sosem részeg. 
 Lehet nyár vagy tél, 
 ha csak engem szeretnél. (Hej!) 
  
 Tudják jól, hogy hibám is van,

Égig érő fákon a lombon túl
Egy kis város részén a nap levonul
Nyáron az éjben sétálj velem
Ne legyek többé itt idegen
Túl sok a szó és kevés a hit

minden rezdülés 
 De lehet, hogy nincs is baj velem 
 Csak képzelem 
   
 Lassú vizeken úszik a szívem 
 A fákon suttog a szél 
 Mondd, mit mesél 
 Altass,

Ro:                 Este van mi itt vagyunk, te és én. 
                     Holdsugár ragyog a fákon át. 
  
 Ro édesanyja:       Bújj hozzám,gyere

Téged várlak átvirrasztott éjjeleken 
 Úgy kószál képzeletem  
 miként a tavaszi szél suhan a fákon át! 
 Eltűnődöm elhibázott életemen 
 Töprengek

(Sárosi Katalin): 
 Téged várlak átvirrasztott éjjeleken. 
 Úgy kószál  képzeletem, 
 miként a tavaszi szél suhan a fákon át. 
 Eltűnődöm elhibázott

kék maradt a kék szemed, 
 A napot felhők eltakarják, 
 De szemeidből rám nevet. 
  
 A fákon a megsárgult lombok, 
 Az utcákon süvít a szél, 
 Az

Havat hoz a szél, 
 a fákon nincs már falevél, 
 és mégis nem tudom, miért 
 csak téged várlak én. 
  
 Havat hoz a szél, 
 a fákon nincs már falevél,

álom, bíbor színű ég 
 Zöld levél a fákon rólad mond mesét 
 Sárga levelek, az ősz már közeleg 
 De zöldell a remény, ha szíved az enyém 
  
 Vaksötét

a fákon túl 
 Elmesélve tudatos lenne minden 
 átgondolva mindenki látja már 
 hogy merre tartottál 
 Utólag könnyű már 
  
 Érthetetlen kérdés a válasz

Isten vigyáz ott ránk.   
  
 Fenn a fákon a szél lassan újra kel majd,  
 újra táncol a fény a lombok között. 
 Őrült csillagos éj, most ismét meghal,

elfelejtett színjáték. 
 Ó egy álom, ami itt maradt a fákon, ott ül most is minden ágon, 
 Mint egy elhibázott szó. 
  
  
 Refr.: 
  
 Subi dubi kiscsibém,

más, velünk lóg, mint a levél a fákon 
 Nyáron, csak nyáron! 
  
 Azt hittem hogy mindent láttam 
 Hogy le van kötve jól a sátram 
 De az éjjel a vihar

fészkel az ágon, 
 Kötelek a pesti fákon, 
 Gyárból, kocsmából látom, 
 Így éltek mindenáron. 
  
 Sebeiddel engem nézni, 
 Újból reggel - énekelni.

széltől kopasz fákon, 
 Gyerekrajz valóság, télszagú ákombákom. 
  
 Köszönöm az égnek, hogy átlépek ezeken. 
 Négy-öt vonallal megrajzolt teremen,