Suzanne

Susanne elvisz téged, le a folyóparti házba Ahol hajók hangját hallod, s maradnál még éjszakára És te tudod, kissé bolond, de hát épp ezért szeretnéd Ahogy teát s narancsot kínál, hiszen nem vagy más, csak vendég És te azt mondanád éppen, hogy ő nem szerethet téged Mikor mint a folyó elönti a bizonyság a szíved Hogy régóta hozzá tartozol És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd És te tudod, bízhat benned, hiszen gondolatban tiéd lett már rég És tengerész volt Jézus, mikor átkelt a vízen És sokáig csak figyelt, hogy a tenger miként üzen S mikor bizonyosság érte, hogy a fuldoklókon segít Így szólt: tengerészek lesztek, míg a tenger megszabadít De ő már akkor tudta, mielőtt az ég kinyílna emberként elhagyatva Úgy süllyed alá, akár egy kő. És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd És te talán bíznál benne, hisz gondolatban elfogadtad rég Most Susanne fogja kezed, és a folyóparthoz vezet Csupa rongy és toll ruhája, mint egy üdvhadsereg-árva És a napfény méze ömlik le a kikötői lányra És a sok szemét és virág közt úgy látod, ahogy ő látja Lent az algák közt a hősök, gyermekek hajnali fényben Szeretetre vágyakozva látod őket öröklétben míg Susanne Tükröt tart eléd És te útra kelnél véle, bárhová vakon követnéd És te tudod, bízhatsz benne, hiszen gondolatban övé vagy már rég