Valaki más

Megérkeztem már, de még nem vagyok itt Ne akarj semmit, de kérj már valamit Szelídíts meg hát engem odabent Lökj ki az ajtón, mint egy idegent Úgy becézzél, mint egy gyereket Ne ejtsd ki szádon sohasem a nevemet Tégy rám láncot, viselj Magadon Adjál szárnyat, reptess szabadon Fel se ismerj, amikor köszönök Legyek minden percben az örömöd Ejtsél rajtam vérző sebeket Gyógyíts engem, árvát, beteget Kergess, szidjál, keltsd fel haragom Vigasztalj, ha kínoz a bajom Jégfolyóba mártsad szívemet Gyújtsd meg bennem alvó tüzemet Bár tudnám, hogy mi a megoldás Magam vagyok-e, vagy valaki más Nekem fáj a legjobban, hogy nem értem Reggel kivel ébredek a fejemben Lehetne egy hétköznapi folytatás Ahol nem létezik se törpe sem óriás Legyen végre bennem csupán annyi hely Önmagamból egyvalaki férjen el Üldözz, kergess, sose hagyj levegőt Menekülj gyorsan, bújj el mielőbb Legyél hozzám Te Magad a türelem Ítélj felettem, némán, ridegen Lásd meg bennem, azt, ami lehetek Győzz meg róla, hogy nem érek eleget Álmodj ma velem lágy paplan alatt Te emelj köztünk kőből falakat Bár tudnám, hogy mi a megoldás Magam vagyok-e, vagy valaki más Nekem fáj a legjobban, hogy nem értem Reggel kivel ébredek a fejemben Lehetne egy hétköznapi folytatás Ahol nem létezik se törpe sem óriás Legyen végre bennem csupán annyi hely Önmagamból egyvalaki férjen el