Frontátvonulás (1983)

Follow 0 fans

Cseh Tamás

Cseh Tamás was a Hungarian singer-songwriter who rose to prominence in the 1970s and became one of the most influential figures in Hungarian rock music. He was known for his poetic lyrics and soulful voice, and is remembered as a prominent figure of the country's protest movement against the communist regime. Cseh Tamás' music often reflected social and political issues, and he remains a revered figure in Hungarian music history. more »

3 Views

Hungarian

 Become A Better Singer In Only 30 Days, With Easy Video Lessons!

- Emberek, emberek, emberek, nem látták itt ezt a férfit? Itt, tessék mutatom, itt van a   
 fényképe, tessék, tessék. Jaj, kérem erőltessék meg az agyukat, hát nem mond ez az arc  
 önöknek valamit? Ugyanis én ezt az embert keresem, meg akarom találni. Úgy hívják, hogy  
 Vizi, Vizi Miklós. Ugyanis ez a Vizi tud valamit, és én is szeretném tudni, amit ő tud. Régi  
 osztálytárs, jóban-rosszban együtt, most meg eltűnt. Miklós, Miklós! Vizi, Vizi Miklós,  
 Mikós! (fütty) Uram, uram, uram, maga, látom, hogy olyan az arca, aki sokfelé megfordult.  
 Biztosan látta valahol? Nem? Nem. Akkor meg letagadják, biztosan letagadják nekem. Csak  
 itt állnak, azt hiszik, nem látok át magukon? Mindenki tudja, hogy hol van és csak itt áll, mint  
 egy hülye! Miklós! Hol vagy, Vizi? Miklós, Miklós!  
 	És az emberek csak álltak. Mindez 1979 késő őszén történt, a Bajcsy-Zsilinszky út és   
 az Arany János utca kereszteződésében, csúcsforgalom idején, hogy egy fiatalember egy   
 fényképet lobogtatva rohant az utcán, lökdöste a járókelőket, többek között két férfit, akik   
 néztek egy kirakatot -egy órásüzlet kirakata volt ez- azt nézték, mikor a fiú elszaladt az  
 egyiknek a háta mögött, meglökte és erre ez a járókelő odafordult a másik járókelőhöz és  
 kérdezte, hogy: -Ki ez, uram? És a másik járókelő mondta ennek az egyiknek, hogy: -Nem  
 tudja, uram? Egy Ecsédi nevű. Rohangál az utcán. Zakaltja a járókelőket. Zaklatás. Zaklatás  
 folyik. Már az újságokban is benne van, uram!  
 	Azzal a másik járókelő az egyiknek a kezébe nyomott egy Esti Hírlapot, amiben dőlt,  
 azaz kurzív betőkkel szedve ez állt:  
   
 Vizi és Ecsédi találkozott,  
 és egymás szájából tépve ki szót,  
 említve sűrűn a régi időt  
 megittak két liter kávélikőrt  
 s mivel a lakásban más nem akadt  
 ráittak bizonyos konyakokat.  
   
 Éjféltájt Ecsédi sírva fakadt  
 nők nevét kiáltva, s házszámokat.  
 Házának számát, hol egykor lakott,  
 Vizinek ekkor eszébe jutott  
 tegnapról maradt még némi kevert.  
 Emlékszel, szerettük! Lelkendezett.  
   
 Mennyire szerettük, lelkendezett,  
 nem ittunk mást, csak keverteket.  
 Kiabálj addig csak nőneveket  
 konyhába kevertért míg kimegyek.  
 Vizi e szókkal hagyta el a füstös szobát  
 és már a konyhában találta magát.  
   
 	És itt álljunk meg egy pillanatra, mert itt kezdődik minden. Ecsédi tehát berúgva, a  
 szobában a két karjára dőlve alszik, Vizi pedig kiér a konyhába, megszédül, a falhoz  
 tántorodik, és megvilágosodása támad.  
 	-Hogy kerülök én ide? Én nem erre készültem. Mi ez itt, ahol vagyok? Miféle vonaton  
 ülök, ki váltott erre jegyet?  
 	Úristen, hol vagyok?  
   
 Úristen, hol vagyok,  
 hát mikor váltottam menetjegyet?  
 hogy velem agy vonat robog.  
 Úristen, hol vagyok  
 Úristen miben vagyok?  
 Hát mikor szegődtem én ide?  
 Ahol csak félig vagyok.  
 Fél, fél, félig vagyok  
 Itt nem is én vagyok.  
 Hiszen helyettem is  
 valaki játssza csak azt,   
 hogy ez én vagyok.  
   
 	Jó, változtatni fogok -mondta Vizi. -Ha itt maradok, végem. Ha ez így megy tovább,  
 végünk van. Mit is csináltam eddig? Semmit! Semmit. Semmit. És észrevett egy olyan lapos  
 fürdőszobamérleget, odament hozzá, ráugrott, lnézett és mondta, hogy: - Nyolcvanegy kiló  
 vagyok, színhús. Majdhogynem lemondtam terveimről, kis híja. Persze halogattam,  
 halogattam, mint ahogy mindenki halogat. És mindenki a halogatásnál rontja el. Jó, akkor én  
 nem halogatok tovább. Még nem késő. Tegyünk egy próbát. Most lehet, mert most akarom!  
 Azzal odalépett a konyhaasztalhoz, ahol rengetreg mosatlan edény között volt egy pohár.  
 megfogta a poharat, így, felemelte, így, és elengedte. A Vizi pohara ott maradt a levegőben.  
 Lebegett a pohár a levegőben, Vizi nézte és tudta, hogy mostantól kezdve mindenre képes,  
 mindent meg fog tudni csinálni.  
 	Olvasta mindezt az egyik járókelő az újságban, és odafordult a másik járókelőhöz és  
 kérdezte, hogy: -És maga ezt elhiszi, uram? de a másik járókelő mondta, hogy: - Olvassa csak  
 tovább, mert most jön az Ecsédire vonatkozó rész. És a járókelő olvasta.  
   
 A nap felkelt szokásos fényeivel,  
 ocsúdott Ecsédi, felkelni kell.  
 A házigazdáért kiáltozott,  
 de Vizi sehol sem találtatott  
 Ecsédi várt, így még nem félt soha,   
 üresen visszhangzott másfél szoba, hetekig várt és csak konzerven élt,  
 ki tudja, Vizitől mit is remélt.  
 Végül az utcára lopakodott,  
 azóta láthatni Ecsédit ott.  
 Fényképpel zaklat sok járókelőt.  
 Ez itt a barátrom, látták-e őt?  
 nemleges választ kap, de el nem hiszi  
 Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?  
 Úristen, hol vagy, Vizi?  
 Mi az, amit tudsz, Vizi?  
 Mire is váltottál menetjegyet,   
 mutasd, hogy mi az, Vizi.  
 Miért hagytál itt, Vizi?  
 ahol csak félig vagyok,  
 hisz helyettem is valaki játssza ezt.  
 Itt nem is én vagyok.  
   
 	És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy: -Nem látták a barátomat, nem látták, nem  
 látták? És sejtelme sem volt róla, hogy azon a sorsdöntő ájszakán Vizi elhagyta lakását,  
 lement az utcára, és sietős léptekkel a Keleti pályaudvar felé indult. Mosolygott magában, és  
 mondta, hogy: -Igen itthagyok mindent. Új életet kezdek, új irányban. Úgy, mint Arthur  
 Rimbaud, ez a sajátos világú, fiatal francia költő. Legyen ő a férfiideálom. Arthur. Voiture.  
 Overture.  
   
 Arthur, Artgur  
 a vonat nézd, bent áll  
 ez a vonat visz  
 egyenest Belgiumba  
   
 	Persze ez csak képletes. A Vizi nem Belgiumba akart utazni, ez csak képletes, oda csk  
 Arthur Rimbaud utazott annak idején. A Vizinél ez csak képletes, ez világos ugye, tiszta. Jó,  
 tehát Vizi így énekelt magában, hogy:  
   
 Arthur, Arthur,  
 a vonat, nézd, bent áll  
 ez a vonat visz egyenest Belgiumba  
 Arthur, Arthur,  
 tűrd fel a gallért,  
 mondd csak, hogy ízlett ez az évad a pokolban?  
 Arthur, Arthur,  
 a két ököl a zsebben,  
 a két ököl a zsebben már ronggyá rohadt,  
 Arthur, na, Arthur,  
 a köpeny a vállon,  
 a köpeny a vállon rég eszmévé szakadt,  
 utazol Arthur,  
 letelt az évad.  
   
 	És Vizi máris a Baross téri aluljáróban rohant, kerülgette az embereket, majd a  
 peronokhoz vezető lépcsőn ugrándozva észrevett valakit. Egy elragadtatott arcú fiatalember  
 jött lefelé, nézte Vizit, és az útjába állt, a tekintetét belefúrta Vizi szemébe, mindkét kezét Vizi  
 vállára tette, és szeretettel mondta, hogy: -Ó, fiatalember, maga rokonszenves nekem, be ne  
 tegye a lábát erre a pályaudvarra most, itt mindenki megbolondult valahogy. Nem hallgatta a  
 híreket? Nem észlelt semmit a városban amúgy? -Mi van itt?- Szerintem front van, front vagy  
 mi, frontátvonulás. Ilyet, ilyet még nem láttam, pedig mindennap kijövök erre a pályaudvarra,  
 fiatal barátom. Megmondjam miért? Csak előbb egy kérdést!  
 	Csönd! Most én kérdezek. Hogy néz maga? Milyen különös tekintete van magának?  
 Tervez valamit? Én szeretem ezeket, az ilyen szempárokat. Cselekedjen, itt az idő. Itt van. Én  
 majd integetni fogok Ön után, kedvesem.   
   
 Én nagyon szeretlek titeket,  
 éppen mielőtt elmentek,  
 megváltozik az arcotok,  
 elutazók.  
   
 Nagyon szeretlek titeket  
 nézni, ahogyan elmentek,  
 vonatok leghátsó lámpái,  
 távolodók.  
   
 Nagyon szeretek állni ott,  
 vonatok, nétni utánatok,  
 szeretlek, édes fájdalom,  
 hogy én maradok.  
   
 	Így a fiatalember elment, Vizi pedig elhatározta, hogy nem néz utána, és mondta,  
 hogy: -Gyáva! Ne integess utánam,hanem gyere velem! Nincs szükségem ilyen alakokra.  
 Mondta, és arréb lépett. És egy pénztárfülke előtt találta magát, ahonnan két hatalmas női  
 szem meredt ki rá, rengeteg dioptria mögül, pluszba még ciklámenszínű rúzs a szájon, így. És  
 a száj a következőket mondta: -Én vagyok a pénztárosnő. Mit akar tőlem? Vizi benézett, és  
 azt mondta: -El akarok innen utazni máshová, érti? A száj ciklámenszínűen mosolygott, és  
 Vizi ezt hallotta: -Nem maga az első, ide naponta kijárnak a magához hasonlók jegyért, de  
 hallgasson meg engem. Van itt más sors is, nemcsak a maguké.  
   
 Elv

 The easy, fast & fun way to learn how to sing: 30DaySinger.com