Search results for 'banat' Page #8

ágyamon 
 Kéjes mosollyal fekszünk, szürkehájog a bánatom 
  
 óó …. 
 Sebeket ejtesz a testemen, amikor éjjel üres az ágyad, 
 A bánat a szívemig ér

TUDOD, HA BÁRMI FÁJ, VAGY BÁNAT ÉR, 
 VAGY SZÍVEDBE MARKOL ÚJRA A SZÉL, 
 RÁMTALÁLSZ, CSAK JÖJJ FELÉM, 
 A JÓ A ROSSZBAN HADD LEGYEK ÉN! 
 HA VELEM

köztünk, alig érzek, úgy nézek, pedig 
  
  
 Én is akarom, ő is ugyanez, 
 Mi a bánat fojtja meg? 
 Mégis unalom, ez csak a bajom, 
 Hogy ez nem megy, így

bánat vagy nevetés,amíg élsz, 
 de ha fenn, de ha lenn szívedet követed hazaérsz! 
  
 míg hazaérsz, 
 itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén, 
 vagy

sírni és gondolni rád! 
 Jó így, jó hinni, hogy vársz rám,  
 a bánat is elszáll és eljön a boldogság! 
  
 Elsodor az élet de látod nem félek 
 mindig

fogyni kezd örömed, 
 Vidám zaj után futsz, 
 és egyre bánat követ! 
  
 Örömed megfakult, 
 bú tépázza kedved! 
 Mosolyod derűjét ugyan hová tetted?

Zúg néha a szél,s csak körbe jár.. 
 A bánat miről beszél ? 
 Nem bújhatsz el, megtalál! 
 S ilyenkor oly végtelen egy perc, a bánat lassan múlik el,

semmit, hisz tudod jól, hogy mindig megtalálsz 
 ne félj semmit, ha bármi fáj, nem tarthat soká, 
 elmúlik a bánat, már messze jár, csak ölelj gyorsan

hozzád szorít. 
 E könnycsepp nem bánat, 
 az örömtől támadt, 
 mert csókolja számat a szád. 
 Hát nézz a szemembe, 
 és meglátod benne 
 a mosolyt

Gitárom pengetem, barátom énnekem, 
 Van ebben sok jó vidám dal. 
 Útamon elkísér, ha bármi bánat ér, 
 Ő, aki engem vígasztal. 
 Ott van minden

a jót. 
  
 Ha véletlenül átver a késő bánat, 
 Az elkenődött mocsár-világ várhat. 
 Kéjtelen kényes kedvvel, zúzott szívvel és erekkel 
 Hányva-vetődve,

Minden bánat már a múlté, 
 elhullt könnyek gondja nem fáj. 
 Végül békét lelt a szív, 
 s ezután nincs más évszak, csak nyár. 
  
 Minden tévút rég

bánatos a szívem, 
 Ha nem vagy mellettem. 
 És amikor újra látlak Téged, 
 Szívemben a láng is újra ébred. 
 Vissza többé nem jöhet a bánat, 
 Maradj

érezzem az erőt 
 Ami volt, szomorú bánat, de járd a magyar kettőst 
 A jó isten velünk maradt, egy magyarból lett kettő 
  
 Az lesz az igazi tánc, az igaz

Hogy tudják már, mi a bánat 
 Félig átutazóban én ott ragadtam nálad 
  
 És most hirtelen itt vagy, de nem tudom, honnan 
 Elvárod tőlem, hogy örüljek

engem tönkre 
 Mégsem tudok haragudni rád 
  
 Miért kék az ég, ha a szív csupa bánat 
 Ha élni nehéz, s a mi szép az is fáj? 
 Hova tűnt az a fény, ami

tudlak, megöl a bánat, 
 	harcolok érted, nem adlak másnak. 
  
 Verse: 
 	Búcsúlevél az asztalon, amiben leírta 
 	hogy fél a könnyektől, hogy a szemembe

A minap a házad előtt elmentem,  
 Ej, könnyes szemmel ablakodra felnéztem.  
 Mit tagadjam, elfogott a bánat,   
 Fájó szívvel vágyódom utánad.

nappal, mind a miénk 
  
 Refr.: 
 Legyen az egy az az álom, amiért 
 küzdesz, és itt vagy a világon! 
 Legyen a kettő az érzés, 
 az a tűz, az a bánat és

átélném, 
 Mi elmúlt már, 
 de újra ránk talál. 
  
  
 Refr. 2.: 
  
 Veled én elfeledhetném, 
 ha néha bánat ért. 
 Ha messze szállsz, 
 de újra

van az a nyár,hol a régi szerelem? 
 Ó be messze jár,bánat ül a szívemen. 
 Közeleg a tél,hull a fáról a levél. 
 Hol van az a nyár,elsuhant már.

az utca bánat utca, 
 bánat kőből, bánat kőből van kirakva. 
 Azt is az én rózsám rakta, 
 hogy én sírva járjak rajta.

öregek  
 Az egyik felénk fordul és csak legyint 
  
 Késő bánat, vesztes alkat 
 Akit mesterségesen altat 
 A naiv ember, a Földön így azonosították

Súgta felém, hogy elmégy igazán 
 Találj hazát, s a bánat lepereg 
 Ha már veled nem lehetek 
   
 Volt a mezőn egy kismadár, úgy táncolt, hogy 
 Szemembe