Search results for 'Tisza' Page #4

Szülőföldem, magyar róna, Duna, Tisza tájak,  
 A szívemből kitagadni sohasem tudnálak.  
 Ott születtem, ott nőttem fel, tudom haza várnak:

szomorút 
 Ezalatt a Tisza partján 
 megtaláltak egy kis kendőt, egy selyem kendőt 
  
 Megy a násznép a lányos házhoz, 
 húz a cigány lakodalmast vígat,

Szemmel nem tartani egymást sehogyse baró. 
 Ott voltak az Ungnál, azután meg a Tiszánál, éshát 
  Mentek volna tovább is a Tisza vonalánál, 
 Csakhogy nem

is... 
 Megfordítom kocsim rúdját, 
 A kanyargó Tisza-partján 
 Szebb a szenvedés is! 
  
 Mégse gyógyult meg a lelkem 
 Oly' hazug a nagyvilág, 
 Ha szép

Fodrozik a Tisza vize, hogyha a szél fújja. 
 Haragszik a galambom, hogy mért, azt nem is mondja. 
 --: Nem baj haragudjon,majd megbékül, 
 Már csak

Zavaros a Tisza 
 nem akar apadni. 
 az a híres Bogár Imre  
 által akar menni. 
  
 Által akar menni,  
 lovat akar lopni 
 kecskeméti ződ vásárba

mosolygott a szeme rám, 
 Istenem, de szép volt, Istenem, de rég volt!... 
  
 Álmodó Tisza-part, szívem-lelkem oda hajt! 
 Legelésző nyáj, délibábos táj, árva

Széles a Duna, magos a partja. 
 Nincs olyan legény, ki átugorja. 
 Ferkó átugrotta, csizmát sem sározta. 
 Ez ám a legény! 
  
 Széles a Tisza

Fodrozik a Tisza vize,hogyha a szél fújja. 
 Haragszik a galambom,hogy mért,azt nem is mondja. 
 --: Nem baj haragudjon, majd megbékül, 
 Már csak

Forró nyári este 
 A Tisza parton a nő azt kereste 
 Hol van a sátra, úgy emlékszik 
 Hogy valahova hátra verte fel 
 Én mondom neki, ha félne

Van egy ház a Tisza  parton, 
 ott becézett szelíd hangon, 
 dalolt anyám régen. 
 Nincsen rajta cifra torony, 
 egyszerű kis szerény otthon, 
 mégis

Fodrozik a Tisza vize, hogyha a szél fújja. 
 Haragszik a galambom, hogy mért, azt nem is mondja. 
 Nem baj haragudjon, majd megbékül, 
 Már csak így

Kiöntött a Tisza vize; 
 Szőke kislány fürdik benne. 
 Én is megfürödtem benne, 
 Rám is ragadt a szerelme. 
  
 Ki a Tisza vizét issza, 
 Fáj is

Van egy ház a Tisza-parton, 
 Ott becézett szelíd hangon, 
 Dalolt anyám régen,  
  
 Nincsen rajta cifra torony, 
 Egyszerű kis szerény otthon,

Tűz forró nyári este 
 A Tisza parton a nő azt kereste 
 Hol van a sátra, úgy emlékszik 
 Valahova hátra verte fel. 
 Én mondom neki, ha félne

Szeged alatt Maros-szögben, kinyílott a rózsa. 
 Tisza parti vén csárdában, született egy nóta. 
 Lelkemből jött cigány mellett, vidám kedvünk

Ha a Tisza, meg a Duna, a Balaton és a Sió somlai bor lenne. 
 Kerítéssel körül venném, éjjel-nappal őrizgetném senki meg ne lelje. 
 /:Sátrat vernék

a zenével 
  
 Ki vagyunk békülve Szegeddel 
 Hisz’ Juhász Gyula, az itt nőtt fel 
 A Tisza a város főutcája 
 Minden csillag egy-egy lámpa 
  
 Ki vagyunk

Múzsám a Tisza, hova hamvamat szóratom 
 Mert szegedi a szívem, a rapem, minden szótagom 
 Ez nekem otthon, kicsi, de az enyém 
 Itt támad fel, és hal meg

vígasztal senki. 
  
 Ezért a kislányért mit nem cselekedtem: 
 Tiszábul a vizet kanállal kimertem. 
 Tisza fenekérül apró gyöngyöt szedtem, 
 Az én

Tisza partján mandulafa virágzik, 
 A virágja vízbe hull és elázik. 
 Terem még a mandulafa mandulát; 
 Szép Balogon nevelik a szebb leányt.

Fut egy patak a Tiszába, 
 Belenézek a sodrába... 
 Patak vizét a Tisza mind felissza, 
 Azt mondják, hogy a babám nem jön vissza. 
  
 Leheverek

lombja szomorúan rezdül, 
  Lassú sóhajtás száll, miként a szél. 
 Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár, 
 Szebb ott az álom, szebben dalol a madár.

A szegedi dombtetőn integet a szeretőm. 
 Selyemkendőt lobogtat, engem oda csalogat. 
 Tisza vize de széles a babám csókja de édes  
 Kettőt kaptam