Search results for 'tussal'

Tessék hát a torma, finom, gyenge hússal! 
 Erre is tartozik a cigány egy tussal.

Volt ott minden: gyöngy is, vér is,  
 macskagyökér, szív meg kagyló,  
 hét ív stancolt harci zseton,  
 költők tussal meg némi apró,  
  
 amiből majd veszek egy házat,  
 hogy meg ne ázzak, mikor az Isten  
 zokogni kezd, ahogy letekint, hogy  
 mik főnek itt ebben az üstben.

Ott voltam a szobában akkor, az első nap 
 és láttalak, mint egy ártatlan, 
 fejléctelen, tiszta lap 
  
 Az első sorokat otthon írta rád a birodalom 
 Emlékszem, hogy mosolyogtál 
 mikor elnyúltál a takaródon 
  
 Tudtam, hogy lapozni nekem is kell 
 Mert újabb fejezet indult el 
  
 S tudtam, felnősz s lesz belőled óriás 
 ki elszánt arccal néz az égbe fel 
 S akkor bennem a büszkeség 
 majd birkőzik a félelemmel, 
 mert elmész, ha nem is engedlek el 
  
 Én voltam a legelső, akinek neve volt 
 S aki a világképedbe gyakran 
 fekete tussal belerajzolt 
  
 Mind róttuk a vonásokat ott a szobaajtón 
 s nőttük ki a meséket és a 
 játékokat oly belenyugvón 
  
 S tudtam, hogy lapozni mindig kell 
 Ha újabb fejezet indult el 
  
 S tudtam, felnősz s lesz belőled óriás 
 ki elszánt arccal néz az égbe fel 
 S akkor bennem a büszkeség 
 majd birkózik a félelemmel, 
 mert elmész, ha nem is engedlek el 
  
 Nem adtam én sosem vagyont vagy tudományt 
 S nem is én fogom a végén 
 kiállítani a bizonyítványt 
  
 De a véremet adtam s bármikor még adom, ha kell 
 S fura, de fizetsz is érte azzal, 
 hogy egyszerűen létezel 
 S tudom, hogy lapozni most is kell 
 Mert újabb fejezet indult el 
  
 S tudtam, felnősz s lesz belőled óriás 
 ki elszánt arccal néz az égbe fel 
 S akkor bennem a büszkeség 
 majd birkózik a félelemmel, 
 mert elmész, ha nem is engedlek el 
  
 Egyszer felnősz s lesz belőled óriás 
 ki elszánt arccal néz az égbe fel 
 S akkor bennem a büszkeség 
 majd birkózik a félelemmel, 
 De mondd, ugye soha nem veszítelek el

Megsárgult kép a nagy falon 
 Rég ott van és most is ott hagyom 
 Tetszik ahogy Nagyapám drága büszkén jobbra néz 
  
 Nagyanyám boldogan a jobb oldalon 
 Meghatva hol kicsit hol nagyon 
 Vállán a gondoskodó munkától kérges kéz 
  
 Kihúzták tussal a lényeget 
 Retusáltak mögéjük kék eget 
 Nem volt nagy szerelem de a két fél így lett egész 
  
 Tanulni Tőlük is lehet 
 Ellesni mi az a tisztelet 
 Hogy mennyit ér ha baj van két összefonódott kéz 
  
 Egyszer eljön majd az a pillanat 
 Amikor mindenki mindenről számot ad 
 Ha lepereg a filmed akkor látod ki volt az igazi barát 
 Aki felrúgott mint az ellenség 
 Lehet csak azért rohant mert kergették 
 Nem gondolta hogy bármiben is számíthatna Rád 
  
 Nagyapám mint újdonsült nagykorú 
 Ment a frontra mert jött a háború 
 Egy napja nősült mikor a világ hadat üzent 
  
 Jól sikerült a nász éjszaka 
 Így már ketten várták haza 
 Elvitte magával a boldogító igent 
  
 Ki a lövészárokban tűnik el 
 Csak az tudja parancsra lőni kell 
 Mégis arra gondol mindenképp megérte 
  
 A Haza mindenek előtt 
 Ami mozgott mindenre lőtt 
 Ebben az árokban mindenki maradjon élve 
  
 A dalát a bajtársa kezdte el 
 De mire rájött, hogy egyedül énekel 
 Egy barakkban ébredt szögesdrótok közé zárva 
  
 Mindössze húsz évre jött haza 
 Emléke egy ferde kopjafa 
 Fentről azt is látja, hogy gazdát cserélt hazája 
  
 Úgy néz ki erre így szokás 
 Hogy a zászló színe mindig más 
 De magyar nem fog magyar zászlót tűzbe dobni 
  
 Egy híján száz éves Nagymamám 
 Harmadszor lesz magyar talán 
 De magyarnak született és úgy fog békében nyugodni 
  
 Egyszer eljön majd az a pillanat 
 Amikor mindenki mindenről számot ad 
 Ha lepereg a filmed akkor látod ki volt az igazi barát 
 Aki felrúgott mint az ellenség 
 Lehet csak azért rohant mert kergették 
 Nem gondolta hogy bármiben is számíthatna Rád 
  
 Egyszer eljön majd az a pillanat 
 Amikor mindenki mindenről számot ad 
 Ha lepereg a filmed akkor látod ki volt az igazi barát 
 Aki felrúgott mint az ellenség 
 Lehet csak azért rohant mert kergették 
 Nem gondolta hogy bármiben is számíthatna Rád

A véráram felfűtve negyven fokos szörptől, 
 a Brémába muzsikáló lótól, vagy egy törptől 
 kölcsönzött mentállal, morális metállal, 
 innék egy teát, jázminnal, mentával! 
 Meccselnék a tussal, mint Parma a Barival, 
 a szatyorban hússal, gyógy-sörrel, parival. 
 Paripámmal, a csodaszép Pejkóval, 
 álmodok, mert lassan nem bírok a hejj-hó-val, 
 emlékeztet erre a kétnapos borosta, 
 az ajkamat egy pohár széle rúzsozta borosra, 
 két tojással, zsemlével, készülök torosra, 
 meghúzom a csuklyámon a fűzőmet szorosra.

Eddig csak mázlid volt, ha nem baszott még ki a huzat... 
 93 millió mérföldre a Naptól 
 a mai naptól szememben mind csak rakló 
 kis csiklószorító puncik vagytok én meg behányok a szagtó' 
 Tótum-paktum rap szaktudást Leraktunk, 
 a tussal minden tudásom az aktusé 
 ami tiszta, zuhanj zuhanyba vagy kádba tusér' 
 Ti görkoris szindikátus, én meg Cartouche 
 a páston itt van pár tus, touché!